Download DAN BROWN PDF

TitleDAN BROWN
File Size1.2 MB
Total Pages347
Table of Contents
                            Százegyedik fejezet
                        
Document Text Contents
Page 2

Hálával tartozom a Water Street könyvesboltnak, mert felkutatták számomra a szükséges
könyveket; apámnak, Richard Brown matematikatanárnak és írónak, aki segítséget
nyújtott az
aranymetszéssel és a Fibonacci-sorozattal kapcsolatban; Stan Plantonnek, Sylvie
Baudeloque-nak,
Peter McGuigannek, Francis McInerneynek, Margie Wachtelnek, Andre Vernet-nek,
Ken Kellehernek az Anchorball Web Mediától, Cara Sottaknek, Karyn Pophamnek,
Esther
Sungnak, Miriam Abramowitznak, William Tunstall-Pedoe-nak és Griffin Wooden
Brownnak.
Végül, egy olyan regény esetében, amelyben ennyire fontos szerepe van a szent n ő i
princípiumnak, vétek volna említés nélkül hagynom azt a két kivételes asszonyt, akik
hatással
voltak az életemre. El ő ször is az anyám, Connie Brown — társíró, nevel ő , zenész és
egyik
h ő sn ő m modellje. Továbbá Blythe, a feleségem — m ű vészettörténész, fest ő , els ő

szerkeszt ő m, és vitán felül a legtehetségesebb asszony, akivel valaha találkoztam..A
DA VINCI KÓD.Adatok
A Sion-rend — egy 1099-ben alapított titkos társaság — létez ő szervezet. 1975-ben a
párizsi Bibliotheque Nationale-ban el ő került pergamenek, az úgynevezett Les Dossiers
Secrets a Sion-rend számos tagját azonosítják, köztük Sir Isaac Newtont, Botticellit,
Victor
Hugót és Leonardo da Vincit.
Az Opus Dei néven ismert vatikáni rend egy mélyen elkötelezett katolikus szekta, amely
újabban viták kereszttüzébe került, miután agymosással, kényszer alkalmazásával és a
„test
sanyargatása" névvel illetett veszélyes gyakorlattal vádolták meg. Az Opus Dei 47 millió
dolláros költséggel épült világközpontját nemrégiben nyitották meg New Yorkban, a
Lexing-ton
Avenue 243. alatt.
A m ű tárgyakról, épületekr ő l, dokumentumokról és titkos szertartásokról szóló, a

regényben szerepl ő ismertetések megfelelnek a valóságnak..Bevezet õ
LOUVRE, PÁRIZS 22:46
Jacques Sauniére, a neves kurátor rogyadozó lábbal esett be a múzeum Nagy Galériába a
boltíves bejárón keresztül. Rávetette magát a legközelebb es ő festményre, egy Cara-
vaggióra.
A hetvenhat éves férfi az aranyozott keretnél fogva maga felé rántotta a m ű remeket,
letépte a
falról, és hátrazuhanva elterült a földön a vászon alatt.
Pontosan az történt, amire Sauniére számított: a közelben mennydörögve lecsapódott egy
vaskapu, elzárva a terem bejáratát. A parkettás padló megremegett. A távolban
megszólalt a
riasztócseng ő .

Page 173

szegélyezett beköt ő úton, Sophie úgy érezte, hogy lassan kienged az izmaiban a
feszültség.
Megkönnyebbülést jelentett, hogy letérhettek az országútról, és kevés biztonságosabb
helyet
tudott elképzelni, mint ezt az elkerített magánbirtokot, amelyet egy barátságos külföldi
lakott.
Rátértek a legyez ő alakú kocsifelhajtóra, és jobb fel ő l megjelent el ő ttük a Cháteau
Viliette.
A háromszintes és legalább hatvan méter hosszú épület szürke k ő homlokzatát
reflektorok
világították meg. A durva k ő vel éles ellentétben állt a makulátlanul gondozott kert és az
elegáns medence.
Odabent éppen most gyulladtak fel a fények.
Langdon nem a bejárat el ő tt parkolt le, hanem az örökzöldek mögé rejtett kis
parkolóhelyen.
— Nem érdemes megkockáztatnunk, hogy valaki kiszúrja a kocsit az útról — mondta.
— Vagy alkalmat adnunk Leigh-nek, hogy elt ű n ő djön, miért éppen egy páncélozott
roncsautóval érkeztünk.
Sophie bólintott.
— És hová tegyük a cryptexet? Semmiképpen nem kéne i t t hagynunk, de ha Leigh
meglátja, természetesen tudni akarja majd, hogy mi az.
— Ne aggódjon — válaszolta Langdon, és kiszállva a kocsiból levette a zakóját. Ismét
ráborította a ládikára, és úgy vette a karjába, mint egy csecsem ő t.
Sophie kétkedve méregette.
— Nem az igazi.
— Teabing soha nem maga jön ajtót nyitni. Szereti el ő készíteni a hatásos belép ő jét. És
miel ő tt megjelenne köztünk, majd csak találok egy jó rejtekhelyet. — Langdon szünetet
tartott. — Ami azt illeti... jobb lesz, ha figyelmeztetem, miel ő tt találkozik vele... Sir
Leigh-nek
sajátos humorérzéke van, amit az emberek id ő nként furcsának találnak.
Sophie viszont nem hitte, hogy ma este még történhet olyasmi, amit ő furcsállana.
A bejárathoz vezet ő ösvény macskakövekkel volt kirakva. Egy tölgyb ő l és
cseresznyefából
faragott ajtó elé kanyarodott, amelyen akkora rézkopogtató volt, mint egy grapefruit.
Miel ő tt
Sophie bezörgethetett volna, feltárult el ő ttük az ajtó.
Kimért és elegáns komornyik fogadta ő ket szmokingban, fehér csokornyakkend ő vel,
amelyet épp most igazított meg. Ötven év körülinek t ű nt. Mesterkélt arckifejezése és
zord
tekintete nem sok kétséget hagyott afel ő l, hogy nem örül az érkezésüknek.
— Sir Leigh hamarosan lejön — közölte er ő s francia akcentussal. — Öltözködik. Nem
szívesen fogad látogatókat hálóingben. Elvehetem a zakóját? — És az összetekert
tweedkabát
után nyúlt Langdon karján.
— Köszönöm, inkább magamnál tartom.
— Ahogy óhajtja. Erre parancsoljanak.

Page 174

A komornyik átkísérte ő ket egy pazar márvány el ő csarnokon egy f ő úrian berendezett
szalonba, amelynek puha megvilágítását rojtos erny ő j ű viktoriánus lámpák adták. Régi
korok illata érz ő dött a leveg ő ben, egyfajta királyi atmoszféra, amelyb ő l ki lehetett
venni a.pipadohány, a tealevelek, a cherry aromáját a k ő épületb ő l áradó, földi
illatokkal keveredve. A
szemközti falon, két fényes mellvért között, k ő b ő l rakott kandalló állt, akkora, hogy
akár
ökröt lehetett volna sütni benne. A komornyik odament, letérdelt és egy gyufával lángra
lobbantotta az el ő re odakészített tölgyfahasábokat és a gyújtóst. A t ű z gyorsan er ő re
kapott.
A férfi fölállt, megigazította a szmokingját.
— A gazdám azt üzeni, hogy érezzék magukat otthon. — Ezzel távozott, magára hagyva
Langdont és Sophie-t.
Sophie eltöprengett, melyik antik bútordarabon foglaljon helyet: a reneszánsz
bársonydíványon, a rusztikus saskarmos hintaszékben vagy a két k ő pad egyikén,
amelyek úgy
festettek, mintha egy bizánci templomból származtak volna.
Langdon kicsomagolta a cryptexet a zakójából, odament a bársonypamlaghoz, és jó
mélyen becsúsztatta alá a fadobozt, hogy ne lehessen látni. Aztán kihúzogatta a tweedet,
és
visszabújt a zakóba, megigazgatta a hajtókát, és rámosolyogva Sophie-ra, helyet foglalt
az
elrejtett kincs fölött.
Sophie végre döntött. Legyen akkor a dívány, gondolta, és leült Langdon mellé.
Miközben a lángokat bámulta, élvezve a melegüket, Sophie-nak az ötlött eszébe, hogy a
nagyapjának kedvére lett volna ez a szoba. A sötét szín ű faburkolaton régi mesterm ű
vek
sorakoztak, az egyikben egy Poussint ismert föl Sophie, a nagyapja második
legkedvesebb
fest ő jét. A kandallópárkányról alabástrom Ízisz-szobor vigyázta a szalont.
Az egyiptomi istenn ő alatt, a t ű ztérben két, k ő b ő l faragott vízköp ő szolgált t ű
zikutyaként,
kitátott szájuk fényeget ő en tárta fel üreges torkukat. A vízköp ő k mindig megrémítették
Sophie-t gyerekkorában; addig, amíg a nagyapja ki nem gyógyította a félelméb ő l.
Egyszer,
zivatar idején, fölvitte ő t a Notre-Dame-székesegyház tetejére.
— Hercegn ő , nézd csak meg ezeket az ostoba lényeket — mondta neki, rámutatva a
vízköp ő szobrokra, amelyek tátott szájjal nyelték magukba a vizet. — Hallod ezt a furcsa
hangot a torkukban? — Sophie bólintott, és muszáj volt elmosolyodnia azon a gurgulázó
hangon. — Gargalizálnak — mondta a nagyapja. — Innen kapták a nevüket, amely
hangutánzó szó: „gargoyle". — Sophie soha többé nem félt t ő lük.
A kedves emlék hatására fájdalom hasított belé, mert újra felidéz ő dött a gyilkosság
rettenete. A nagypapa nincs többé. A cryptexre gondolt a pamlag alatt, és azon t ű n ő
dött, vajon
Leigh Teabingnek volna-e rá ötlete, hogyan lehetne kinyitni. Már ha egyáltalán

Page 346

udvaron a Carrousel du Louvre-hoz — a hatalmas, befüvesített körig, amelyet
szabályosra
nyírt bokrok sövénye szegélyezett —, a régi Párizs tavaszi természetimádó
ünnepségeinek
színhelyére... ahol hajdan a termékenység és az istennő örömteli rítusait celebrálták.
Langdon úgy érezte, mintha egy másik világba jutna, amikor a bokrokon át a füves
térségre
lépett. Ezen a megszentelt földön most a város egyik legrendkívülibb műemléke
található. A
kör közepén, a földbe szakadva, akár egy kristályszurdok, elétárult az óriási, fordított
üvegpiramis, amelyet néhány éjszakával ezel ő tt a Louvre föld alatti el ő csarnokából
látott.
La Pyramide Inversée.
Langdon remegve járta körbe a meredély peremét, betekintve rajta a Louvre kiterjedt föld
alatti épületegyüttesébe, amely borostyánszínű fényben fürdött. De ő nemcsak a
monumentális fordított piramist látta a szemével, hanem azt is, ami közvetlenül alatta
van.
Odalent, a terem kőpadlóján egy parányi építmény állt... az az építmény, amelyről
Langdon
említést tett a kéziratában.
Langdon immár tökéletesen ébernek érezte magát az elképzelhetetlennek tűnő lehetőség
hatása alatt. Újra a Louvre-ra emelte a tekintetét, és a múzeum hatalmas szárnyai mintha
körülölelték volna... a termek, amelyekben a világ legnagyobb remekművei sorakoznak.
Da Vinci... Botticelli...
Nagy mesterek műve méltó nyughelyet ad.
Eltelve a csodával, Langdon még egyszer letekintett az üvegen át a lenti apró építményre.
Le kell oda mennem!
Kilépett a körből, és sietősen keresztülvágott az udvaron a Louvre égbe szökő
piramisbejárata felé. A nap utolsó látogatói akkor jöttek kifelé a
múzeumból..Átnyomakodva a forgóajtón Langdon lefutott a tekergő lépcsőn a piramis
belsejébe.
Érezte, ahogy hűvösebb lesz a levegő . Amikor leért az aljára, egy hosszú alagúton indult
tovább, amely a Louvre udvara alatt vezetett el, visszakanyarodva a Pyramide Inversée-
hez.
A folyosó végén egy tágas terembe jutott. Közvetlenül előtte, a feje fölött felfüggesztve
ott
volt a fordított piramis — egy lélegzetelállító, V alakú üveg körvonal.
A kehely.
Langdon tekintete végigkövette az aljától a csúcsáig el-keskenyedő formáját, amely
mindössze kétméteres magasságban lebegni látszott a föld felett. És közvetlenül alatta ott
állt
a parányi építmény.
Egy miniatűr piramis. Csupán egy méter magas. Az egyedüli kis méretű szerkezet ebben
a
monumentális épületegyüttesben.
Langdon kézirata, miközben ismertette a Louvre istennőkultusznak szentelt, gazdag

Similer Documents